fél év óta született egy vers...
I.honnan
tudnád mi a baj...
azt hiszed
figyelsz
azt hiszed
érted
azt hiszed
látod
pedig csak
bólogatsz
pedig csak
hallod
pedig csak
nézed
honnan tudod hogy
szeretsz
érzed?
akarsz?
viszonyítasz?
gondolkozol?
szétszakadsz?
honnan tudod hogy
utálsz
féltékenység?
irigység?
népszerűség?
szépség?
honnan tudod hogy
boldog vagyok
mosolygok?
barátok?
életkedv?
honnan tudod hogy
ismersz
senki
én
se
II.miért
kellek?
miért van
szükséged rám?
miért vagy
velem?
miért vigyázol
rám?
miért fogod a
kezem?
miért
ölelsz?
miért beszélsz
velem?
miért nevetsz
velem?
miért hiszel
nekem?
miért maradsz
velem?
miért
szeretsz?
miért nem
szeretsz???
amikor a könnyeim
folynak az arcomon
amikor
ordítanék,annyira fáj
akkor is
szeretsz?
érzem hogy
vérzek
érzem hogy
vége
érzem
hogy...
Tovább »
"A szeretet önmagában is elég ahhoz, hogy értelmet adjon egy egész életnek."
halihóóó
rossz lesz most még a nyár végéről,meg a teljes szabadságról
írni,de nem teljesen,mert az emlékeknek olyan erejük van,hogy
hihetetlen. és én igenis szeretek emlékezni,hiába néha sebfeltépős.
szóval augusztus 12-én felkerekedtünk Db-ből Drágával,és mentünk
Gyarmatra,ahol bemutatott az ottani barátainak,ismerőseinek és az
iiimádnivaló családjának. annyira jó volt:) közben zajlott a
Gyarmati Vigasságok,aminek keretében megnéztünk 1-2
programot,köztük a galambkiállítást is,ami ugyebár tőlem hatalmas
eredmény,mivel rettegek a galamboktól.de volt egy gyönyörű fehér
aranyos szemű szerelemgalamb ^^ 15-én indultunk Ceglédre, a GT
felkészítőre, de erről,meg a gólyatáborról majd beteszek egy
cikket,amit a szakos újságunkba írtam nemrég.a családdal töltött
egy hetes Balcsifüred is fantasztikus volt.nagyon jókat ettünk és
álmélkodtunk azon,h hányezer ember van ott és pont akkor,mint
mi.aztán elváltak útjaink,mert én egyből Db-be mentem,hogy
talizhassak végre Drágával(így idétlenek a mondatok,hogy így
nevezem,de nem akarom leírni a nevét :D )na aztán
hazamentem,voltunk a Hutában is,ami mindig hatalmas élményt
okoz. semmi extra nem történik soha,de a levegő,a természet, az
önfeledt jókedv,ami ott megszáll minket,egyszerűen varázslatos :)
aztán 29-én mentünk Loki meccsre Drágával,aztán olyan sűrűn
látogattuk a Kikötőt,hogy csak a gólyatábor kezdete szakította
meg.-amiről mindjárt beillesztem a cikkemet,ahogy említettem. 6-án
megkezdődött a regisztrációs hét,amikor is ezer dolgot kezdtem el
intézni egymás mellett, tantárgyfelvétel, kreditszámolgatás,
viszonylag jó órarend -terve(nem sikerült), gólyák segítése a
Neptunnal kapcsolatban, emailek tömkelege, tesi tárgyfelvétel,
nyelvvizgsa intézése,..kezdtem azt hinni,hogy fontos ügyintéző
ember vagyok :D 11-én elkövettem egy hatalmas hibát: elmentem
fodrászhoz :S és vágattam egy csomót a hajamból,mert hát muszáj
volt,nyáron nagyon tönkrement,eltöredeztek a hajvégek,de azért nem
gondoltam,h vagy 10 centit levágnak belőle :( sírtam is :$ mindegy
már kezdem megszeretni,meg rájöttem azóta,hogy hogy érdemes ápolni
hajcsimoscsi után,meg hogy hogy áll jól,ilyesmik. 12-én elmentünk
csapatostul a Magyar Dal napjára, aztán onnan a Paddy and the Rats
koncertre. 13-án beindult a suli.megvolt az első tesi órám
is-katasztrófa volt.kondicionálás a neve, dehát egy magamfajta
"gimi 2.ban felmentést szereztem"-tíousú egyénnek halállal ért fel
főleg az első óra. már a másodikat jobban élveztem, és már nem
200,hanme csak 100 litert izzadtam ki magamból :D 15-én volt az
első Acoustic Gallery június óta-húúú mennyire hiányzott <3
imádjuk. 16-án mentünk a Loki- Metlaist Kharkiv EL meccsre Pestre
,Debrecenből szurkolói busszal:) hát szuper volt,maga a meccs és a
kikapás borzazstó,a visszaút pedig alvós:) az óráimról nem
mesélnék,ha nem baj :)am nem vészesek,ami meg vészesnek tűnt első
órákon,azokat sztornózom ^^ 24-én részt vettem a Kutatók
Éjszakáján, eligazító emberke voltam az ATOMKI környékén, ahol én
magam is először voltam életemben, de a társam vágta,úgyh előtte
terepszemlét tartottunk.jó kis este volt :) most nagyon várom,h
érkezzen meg Drága,bár ő is beteg meg én is picit. holnap tartok
előadást Andragógiai alapismeretek órán a felnőttség
pszichológiájáról :)
nem ígérek semmit a blogba gyakrabban írással kapcsolatban:$ mert
hát problémázni sincs időm ekkora boldogság mellett:) tényleg
minden rendben van velem 1-2-3-4 konfliktustól eltekintve,de
ilyesmi minden kapcsolatban előfordul ugyebár.Komolyabb problémát
az okoz például, hogy sokakat nem zavar,hogy nekem barátom van
lassan 5hónapja,ettől függetlenül nyomulnak.hiába bárminemű
lekoptatás,kussoltatás.
és hiányzik egy pártatlan barát(mert Drágával szinte teljesen egy a
baráti körünk...)az a pártatlan barát pedig, akit bármikor
riaszthattam, 15percen belül tudtunk találkozni, többezer km-re van
tőlem.és hiányzik.
anyáék is hiányoznak, már 2hete nem voltam otthon,de jövő7szombaton
már semmi sem fog visszatartani.azért csak szombat,mert
péntekenként szakmai gyakorlaton leszek a Mezonban
:)
na üdv és puszi mindenkinek
Tovább »
nyárvég
Na muszáj problémáznia kicsit a problémázókirálynőnek,mert
üresek a blog nemlétező lapjai
J nagyon rég írtam már,de ez azért lehet, mert
hellyel-közzel minden rendben van.Május 10. óta teljesen
megváltozott az életem, van mellettem valaki,aki vigyáz rám és aki
mellett lehetetlen szomorúnak lenni. És ez esetemben elég nagy
dolog. Megismertem a barátait,akiket kezdek a saját barátaimnak
érezni-persze a barát kategóriában benéztem már párszor,úgyhogy
nyilván most nem szálltam el,viszont a haver kifejezést meg
kevésnek érezném velük kapcsolatban. Május végén, és egész
júniusban rengeteget jártunk erre-arra, csütörtökönként kötelező
jelleggel Acoustic Gallery,aztán Kikötő,ezen kívül pedig pl amint
beindult a VB, minden este ott voltunk a DEACon. Június azért
tartogatott kevésbé kellemes dolgokat is: jó sok ZHt, és szóbeliket
is. Végeredményben teljesen elégedett vagyok a 2.félévemmel, 4.6tal
zárok,ami egy tizeddel jobb,mint előző félévben, holott ez sokkal
nehezebb volt. Úgyhogy királyság van. A szerelmemet össze tudtam
egyeztetni a tanulmányommal
J tökjó,így nem mondhatják anyáék,hogy a tanulás rovására
ment. Nem, épp ellenkezőleg
J Július 3-án volt a Drága tesójának diplomaosztója,ahol
bemutatkoztam a szüleinek,meg néhány rokonának, gondoltam
megemlítem, mert azért ez elég fontos egy kapcsolatban. Aztán
voltam itthon 3 napot,majd 11-17ig Alsóbélatelepen nyaraltunk 2
nagyon jó barátjával,meg egy csajjal,akit iiimádok (köze van az
egyik barátjához, fogalmazzunk így, de nem részletezném
inkább)J
naagyon jó volt. 2napot eltöltöttem itthon,aztán vissza
Debrecenbe,és 21-én kezdetét vette a Campus Fest.Nahát részletezni
kéne,de lehetetlen. Hihetetlen jó volt, sorolok pár előadót,akiknek
részt vettem a koncertjén: Edda, Republic, Magashegyi Underground,
Vad Fruttik, Kispál, Paddy and the rats, Kori&Norbi, Koroknay
Árpi és musical előadó ismerősei, Erős vs Spigiboy, Junkies, Bob
Sinclair, Tankcsapda… nyilván nem elejültől a végükig,de min 2-3
számot végighallgattam mindegyiktől. Ja és P.Box emlékkoncerttel
zárult így július. Aztán egy hét itthon:takarítgatás, pihengetés
feláltva, fűszerezve egy fantasztikus felfázással. Utálom a
felfázást :@ Ehét kedden pedig eljött a Drága bemutatkozni
anyáéknak. Szerdán bejártuk a Zemplént :Boldogkőváralja,
Regéc,Háromhuta,és Sárospatakon zártunk. Itthon megnéztük a Loki
meccset (
L ), aztán tegnap hazament. Egész nap elég rossz a
hangulatom… Jövő7 pénteken én megyek hozzájuk,aztán vnap együtt
megyünk Ceglédre, gólyatábori csapatvezetői tréningre, ami 3
napos,és kb a szakomról vagy 20 ember ott lesz,tökjjóóóJ
Aztán onnan se haza indulok,hanem 18-24ig családdal
Balatonfüredezünk. Szuper lesz,csak több,mint egy hétig nem fogunk
találkozni
L mindegy, túléljük. Aztán szeptember első hetén meg
kezdődik a gólyatábor, utána meg suli, amit már rendesen
várok,basszus :D na ennyit tudtam összehozni
J puszi mindenkinek :*
Tovább »
vizsgaidőszak ended
tehát olyan március közepe óta nem volt normális
bejegyzésem.pótlom ^^
ezekben a napokban tört be a lakáskánkba a nagy lázas
betegeskedés,rajtam csoda folytán átment 1-2 nap alatt,tesót
viszont kiütötte,mint állat...úgyhogy ápolónősködtem.emellett
ekkortájt voltak előadásaim EUból,bevezetésből... nem mellékes
megjegyezni,h március 26-án találkoztam egy kb ilyen első
szerelmnek mondható valakivel,de kb így elhatároltuk magunkat
egymástól.amúgy jó nap volt,megittunk 1-1 teát a carpe diemben,meg
sétáltunk,beszélgettünk sokat..de rájöttünk, hogy az ami köztünk
van..nem biztos,hogy jó lenne tönkretenni azzal,hogy
megpróbálkozunk a nagybetűs KAPCSOLATTAL.jó,hogy így
alakult.igaz,hogy azóta minimálisra csökkent az érintkezésünk,kb
msnen 10perc beszélgetés 2havonta..de így kellett lennie.
március 31-én voltam a Csokonai Színházban, és a Valahol
Európában-t néztem.egyedül voltam,igen,de jobb is volt,mert 2x is
elsírtam magam az előadás közben,ami érdekes volt úgy,hogy a nézők
89%a kisgyerekekből állt,de mondjuk ki tudtam zárni a
külvilágot,azért is érintett meg ennyire.meg hát ááá-... ez a világ
legjobb musical-je, a legszebb történet a legszebb dalokkal.imádom!
meg akkortájt az a bizonyos fiú,akivel..áá nem is
tudom,kapcsolatnak nevezzem-e,komolyan.lényeg,hogy pont ezen a
napon nagyon nagyot rúgott a kis lelkembe,szóval rottyon voltam.bár
akkor komolyan szinte a hullámvasutam naponta váltogatta a témát:
egyik nap full oké,öröm,boldogság,másik nap meg full lent..
április 12-én kezdődött a szakhetes időszak az egyetemen.aznap
Supernem koncit nyomtunk végig,eszméletlen hangulat volt..:), 13-án
tesónak volt szülinapja,életünk eddigi legfinomabb tortáját vettem
neki akkor..húúú de finom csokitorta is volt az!!!14-én megnéztem a
Candy című filmet,amit csak ajánlani tudok mindenkinek,mert
csodaszép film.
19-én kezdődött a mi szakhetünk,nekem ez volt a főnapom,mert ez
volt a drogprevenciós nap,ahova is én szerveztem előadókat,meg
fotópályázat is volt(mellesleg ki volt állítva a képem egy hétig az
egyetemen, még egy hétig a Plázában :))a szakhét szuper volt,új
emberekkel ismerkedtem meg és lettem jóban velük,bár igaz, hogy
erre rákényszerültem,ha lehet ilyet mondani,de ezt nem részletezem
inkább,mert jobb nem emlékezni rá.lényeg,hogy hatalmasat fordult a
debreceni része az életemnek ekkor.de így kellett lennie.mondjuk a
szakhéten jól kiütöttem magam.3xosan,mert 3napig tartott,és ennek
meg is lett az eredménye,lebetegedtem,mint állat. Sógorral amikor
összetalákoztam a fürdőszobában, megkérdezte,hogy "nem sminkelsz?"
:D mondom nem,rámférne? erre ő,de RÁVÁGTA: hát rád... :D oké,szóval
ez lefesti kb az állapotomat sztem :)
27-én volt egy nagyon jó Cozombolis koncert,ami előtt
összebarátkoztunk Cozival...a konci alatt elkérte a telómat és a
szemüvegemet is.jólvan... :D nemtéma.
na aztán május 4-én megváltozott az életem kb..legalábbis
egyensúlyba került és megismerkedett a harmónia szóval :)a Kolihét
minden programján ott voltam vele,és megismerkedtem a barátaival
is,akiket imádok:) volt egy szuperjó stand up,a
szomszédnénis,akiket egyébként nem szerettem,de igenjók voltak,úh
változott a véleményem :),volt 100folk celsius koncert...(Miki
Manó, Paff a bűvös sárkány, Ohio....).aztán nyomtunk egy szuper
csajos bulit Fanniéknál, aztán a Deepben a csoptárs csajokkal:)
nagyon jóóó volt:)
közben május közepén egyre több volt a ZH,beadandó
határidő,szóval kb az Olvasóteremben laktam,és annak ellenére,hogy
rengeteget kellett tanulni,rengeteget tudtam lenni Vele
is.legrosszabb esetben 4,5 lesz az átlagom:/ hát nem a legjobb,de
ha belegondolok,hogy első félévben is ennyi volt,és ez a 2.félév
jóval nehezebb volt,akkor jó vagyok...meg nyilván az ösztöndíjra
hajtok amúgy:) ha megint kiszúrják a szemem 7ezrrel... :@ aaa:@
namindegy.
elindult a vébéééé...kb minden napom abból áll,h
meccsnézés.tegnap már alig tudtam elaludni,mert közvetítés ment az
agyamban:Dnem csoda,mert tegnap 3at néztem meg. azért nem tudom nem
megemlíteni a portugálok 7-0-s győzelmét...és cristiano végtelenül
szánalmas "ha már itt vagyok,akkor
berúgom"-gólszerencsétlenkedését... :/ mindegy,lényeg majd pénteken
a brazil meccsen.
most megyek a városházára, bejelentem magam debreceni
lakosnak:)
üdv mindenkinek:)
Tovább »
a nagy visszatérés
nem ígérhetek
semmit azzal kapcsolatban,hogy most tényleg majd szépen
visszatérek,most sincs írhatnékom,csak már azért tényleg milyen már
ez :D meg hát Adél baba odáig folyamodott,h levelet írt iwiwen,h
mit képzelek mégis:) amúgy jegelni lehetne az eddigi blogomat,mert
annyira szenvedés-központú,dehát mondom már nem indítok
újat.
na a helyzet a
következő:vizsgaidőszak van.eddig minden 4es 5ös,a neveléstöri 4est
máig nem tudom,hogy csináltam(közben egy szúnyoggal fightolok).lesz
még egy esélytelennek tűnő művelődésfilozófia szóbeli 16-án(bár a
neveléstörire is ezt mondtam-am itt nyilván nem maguka
tantárgyak,hanem a tanár a problémés)meg majd még 21-én
és 23-án egy-egy szóbeli,aztán holiday.ez a jó esetben-kategória.a
nem jó esetben-kategória életbelépése esetén még július elején is
művfilóval fogok nyomorékoskodni.suliról ennyi bőven elég
volt.
kb 4hete nem voltam
otthon,ennek nem az az oka,h kitagadtak,vagy hogy megszűnt a
szüleim iránti szeretet,hanem hát nemtom,így alakult,most vissza
akartam térni,de most az árvíz-helyzet miatt nem tudtam.viszont
hétvégén muszáj,meg már rá is vagyok flashelve,fiiinom otthoni
kajcsik,meg otthoni-style,meg nagyik,meg nosztalgia...
Debrecent
imádom.olvasgatok régebbi írásaimat,hát csak mosolygok a sok fujj
debrecen-központú mondaton.most már inkább az itteni szobám jelent
engem,nem az otthoni.mondjuk durva,h erre várni kellett,több,mint
fél évet.
majd tartok ilyen
részletes hónapokra és napokra lemenő beszámolót,de most setét van
és nem látnám a határidőnaplómat.
ja hát mellékes
információ,h nem vagyok többé egyedülálló:)és nem is
az...basszus...derült égből alakult ki ez az egész(derült égből
vllámcsapást akartam írni,de az negatív színezetű),és lassan egy
hónapja működik már tökéletesen.lényeg,hogy boldogság van.nem
szivárványos rószsaszín felleg...neeem. annál több :)
Tovább »
"A világ tükör, és minden embernek a saját arcvonásait tükrözi vissza.
A kitaposott utamon
Ugyanazon a nyomon
Boldogtalan mosollyal
Állandó nyugalommal
Haladok
Bennem a kedves gyűlölet
És a ragaszkodó rögtön-szeretet
Ezt persze te is kihasználod
És ő is, ők is… már várom
A következőt
Ez a már megszokott, bús,
Drága „törött szív-effektus”
Amiből lenne kiút, de nekem
A kitaposott utamon
Kell haladnom
Tovább »
"Problémáink többsége valójában nem egyébből fakad, mint a szabályok követéséből. "
ma azt kaptam valakitől, hogy nincsenek érzéseim.igaza lenne?
nincsenek érzéseim?ha szeretek, nem úgy szeretek, hogy az életemet
adnám? ha boldog vagyok,nem repdesek és nem él bennem az emléke
örökké?ha sírok,nem azért sírok, mert megszakad a szívem? ha
nevetek, nem velem nevet a világ?ha hiányzik valaki,nem annyira
hiányzik,hogy egy pillanatért vele mindent feladnék?ha nem lennének
érzéseim,ez se fájna....
mégiscsak lehet hogy igaza van.....
Tovább »
"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"
este fél10.
kint a bérház előtt.
lifehouse-everything
sötét,néhány ablak világít csak.
én pedig állok,megy a zene,figyelek a semmire
Tovább »
"Egészen bizonyos volt benne, hogy ha kockáztat, olyan szerelemben lehet része, amilyet egyébként soha nem tapasztalhatna meg."
Zajlik a március. Indítottam rögtön egy kiselőadással,meg az
egyetemen egészségnapok vtak én meg gyanutlanul beültem a fogászati
szektorba ,onnan meg szinte egyenesen zavartak volna el
fogorovoshoz, mert hogy úristen van vagy 3 lyukas fogad,ha nem
tömik be hamar,akkor gyökérkezelés..nemtudom mi az,de nem hangzik
jól:D úgyhogy be is jelentkeztem kontrollra és azóta már egyen túl
is vagyok,csütörtökönként járogatok unalmamban:D
2-án együtt voltunk.."Vele". megint minden tökéletes volt.de
tényleg.minden.viszont hogy lelőjem a poént,azóta persze semmi sem
tökéletes. valahogy csak a találkozók jók,de 2 tali közötti
időszak..na arra nincs már szó.az gáz.
5-7ig az egyesületünknek volt hotelben alvós tréningje.igen jól
sikerült,nem is gondoltam volna, hogy ennyire királyságos lesz a
hangulat.meg sokat fejlődtünk így szervezetileg is,még aki nem
ismerte a másikat,annak most volt lehetősége,jövőképet
vázoltunk,meg szervezzük a szakhetet.magamra vállaltam direkt egy
csomó mindent,hogy el legyek havazva esténként:mailek,meg
határidőnapló-bújás,és akkor msnhez már kedvem sincs.
9-én közölte a tanár,hogy egy hét múlva ZH
7előadásanyagból.mondom az szép:)úgyhogy most is azt tanulom,csak
pihenésképpen gondoltam nyomok egy blogcit.
10-én volt filmklub, a Betépve-t néztük.hát nem volt rossz.nem
fogok drogozni,ez csak erősített:)de pl a rekviem egy álomért nálam
nagyobbat ütött.most szerdán majd a Félelem és reszketés Las
Vegasban-t fogjuk nézni.ez ilyen drogprevenciós filmklub amúgy.bár
gondolom így körvonalazódott mindenkinek közben:)
13-án betöltöttem életem 19.évét:) hurrá:) kaptam hajvasalót
végre, parfümöt,zoknit (:D), egy könyvet( hát jóhogy..emelt
magyar,csak kár,hogy nincs időm olvasni.jó ez hülyeség,lenne
időm,csak ink rohadok a gép előtt,mint hogy olvassak.na EZEN kéne
egy kicsit változtatni!!!), meg Nicis kulcstartót:)ami tökjó,mert
az egyiket elhagytam ami rajta volt a kulcscsomómon...de
pssszt:D
na aztán boldog forradalom és szabadságharc évfordulót
mindenkinek!a képecske remélem elhozza magával a tavaszt mert ez a
havas szülinap nekem nem adta... :S
Tovább »
"Boldog voltam, és a boldogságomat terjesztettem magam körül. Az emberek örültek nekem, amikor látták, hogy jövök."
Nem is félek, hogy
elveszítem
Talán az érzések
meghaltak régen
Talán csak keresek
valamit
Ami nincs is a
világon. Csak odakint...
Ahová annyira
vágyunk néha...
Miért kellene
boldognak lenni?
Miért kell annyit
gondolkodni?
Egy élet van -
éljem TÚL?
Vagy csak a jelen
létezzen és a múlt?
De a jövő az jön,
nagyon jön...
Eltűnt a köd,
mindent látok.
Már sajnos tisztán
látom a világot.
De nem félek, én
csak élek.
Sodornak a napok
és nincsenek fények,
Csak tapogatózom
az éjfeketében.
Hogyan kell
boldognak lenni?
Hogyan kell
mindent szépen átgondolni?
Egy élet van -
éljem MEG?
Társítsam az eszem
és a szívem?
De a könnyek
jönnek, nagyon jönnek...
Tovább »
"A próbatételek néha nehezebbek, mint ahogy képzeltük. A tanuláshoz azonban elengedhetetlenek, és mindegyik közelebb visz az álmaink megvalósításához."
beszámolózok:) rámjött az
írhatnék:)
Kezdem a karácsonyi
ajándékokkal XD (igen,kicsit visszamegyünk az időben:) Szóval
kaptam bruno banani pure women parfümszettet, egy cicás zoknit és
egy fehér puha bolyhos zoknit, egy minden napra egy vers-könyvet,
paulo coelho naptárat, spongyabobos társasjátékot Sógoromtól,
spongyabobos naplójellegű zárható könyvecskét,avonos neszeszert,meg
trüffelt:)szóval szuper:)
A január eleje sok új
filmmel startolt, pl a Holt költők társasága, A képlet, Éberség,
Ariel a kishableány II. :) ezeket mindet tudom ajánlani, mind
nagyon nagyon jó filmek. Ezek mellett ugyebár sok volt a vizsga, pl
6-án az Eu, amit megúsztam, mert szóbeli lett volna, de írásbeli
lett végül, mert a tanárunk aznap nagyon beteg volt, és nem
vállalta a feleltetést.úgyhogy máker voltam:) azóta kiderült,
négyes lett, ami egész jó ahhoz képest, hogy ezek az eus
államigazgatásos dolgok sosem érdekeltek.11-én volt a politológia
írásbeli, és eznap este néztem meg a Született gyilkosok című
amerikában betiltott filmet. anyáék nagyon beharangozták nekem h
mennyire felkavaró,meg nem fogok tudni aludni,és tényleg nagyon
durva volt,meg nem bántam meg h megnéztem de annyira nagy hatással
nem volt rám, amennyire hatásvadász maga az egész mű.de ajánlani
tudom,igaz,csak erős idegzetűeknek, ha épp havi28.napnál tartottam
volna, sztem én is kiborultam volna tőle,de túl fáradt voltam
akkoriban ehhez. 15-én itt a helyi szórakozóhelyen volt egy
miniosztálytalálkozónk( oké, voltunk vagy 6an:D) de nagyon jó
volt.tiszta nosztalgiafrász jött rám ezek után, rájöttem,hogy nekem
mennyire fontos, hogy mindenkit ismerjek, minden 2. ember
mosolyogva köszönjön nekem, és mindenki puszival üdvözöljön.és
ebben Debrecenben rohadtul nincs részem. persze még lehet, ha nem
is ilyen intenzív, de most még nagyon nem tartok ott.persze
fontosabb az,hogy van 2olyan ember, akiket tényleg bármikor
hívhatok a bajommal.mindegy,ebbe nem megyek bele.mert nagyon
kettős.és nyilván hangulattól függ az egész.18-án volt a
politológia szóbeli, életem első egyetemi szóbelije.amin rögtön
szembesülnöm kellett a tanár mindenhatóságával és
akármitmegtehet-képességével.azaz az igazságtalansággal.mindegy,
négyessel zártam a politológiát.jóaz.21-én volt az uccsó vizsgám,
pszichológia, hát de az egy vicc volt, ötös lett:) már aznap jöttem
is haza, és elhatároztam,hogy napokon keresztül SEMMIT NEM FOGOK
CSINÁLNI:) és véghez is vittem:)és annyira élveztem.hogy all day
long kaja tv net....:) sajnos rámjött ilyen betegségesség-dolog,
szedtem ilyen fura gyógyszert, hogy ilyen kis gyöngyalakú kis
cukorízű dolgokat kellett a nyelvem alá pergetni:) de valószínű
hatott, mert 3-4nap múlva nem volt bajom.persze emellett minden
este coldrex, meg napközben tea literszámra meg strepfen.27-én
elmentem fodrászhoz, és frufrut vágattam magamnak!!!!gyaaa....6.os
korom óta ugyanolyan volt a hajam, úgyhogy el lehet képzelni,
mennyire untam már.és nem bántam meg és imádom, bár a reggeli
hajvasalás még nem nagyon fekszik nekem,de majd megszokom
lassan:) ezen a napom bementem suliba is, Peti elgitározta nekem
egy számát, meg a colorblind-ot, a kedvencemet, meg a the
calling-wherever youwill go-t, ami tőle akedvencem, ezt
hallottam tőle először és azóta is felejthetetlen. és este meg
mentünk színházba miskolcra. egy mozart vígoperát, a cosi fan
tutte-t néztük,olasz előadás volt magyar felirattal.nem volt rossz,
de eléggé úgy állította be a nőket, hogy ne bízzatok meg
bennük,mind megcsalják a pasikat fujj semmirekellő népség,
holott velem pont az ellenkező nem tett ilyet, úgyhogy nem kellett
találva éreznem magam. a következő napok How I met your
mother-nézésekkel teltek(napi 6-7 rész)-mondom,hogy semmit nem
csinálok egész nap:D, nem hittétek,hogy ennyire,igaz?:D-aztán 31-én
leesett ez az orbitális mennyiségű hó, úgy, hogy én aznap 11körül
kimentem havat lapátolni sportcipőben (!!!!) meg lazán sapka
nélkül,aztán kicsit benéztem mert ellepett a hó konkrétan
kint,nemtéma:)
február 1-jén indultunk
tesóval Lillafüredre a Palotaszállóba, hát felejthetetlen 3nap
volt.komolyan, ilyen pincérekkel, meg személyzettel még sehol nem
találkoztam,pedig voltam már 3*os hotelban.jó, ez 4*os volt:)de
mielőtt mindenki nekiállna irigykedni,az üdülési csekket volt
muszáj leélősködnünk,mert májusban lejár. na szóval nagyon jó
volt.a wellness részleg is hozzá nem fogható az eddigi
tapasztalatokhoz.ettem sokat ugye büféreggeli,meg svédasztalos
vacsi.pont nekem, aki soha nem reggelizik,meg vacsorázik
konkrétan:) nem baj,azért megoldottam valahogy:) tegnap meg
bementünka suliba osztályból vagy 7en mert VáciGála volt, és
hívott Peti is.igenjók:O de nem hajlandó jelentkezni az X
factorba.igaz, senem b*zi, senem határontúli magyar, senem c*gány,
senem egy beszari alak, senem egy nagypofájú ismertember-rokona
k*csög, úgyhogy lehet,h tényleg nem néznék ott semmibe a maximális
tehetségével. komolyan, az a nyomorék brasch bence meg
mittudoménmilyen peti,aki azóta ajóban rosszban-ban játszik,
elbújhatnak a 0 hangjukkal mögötte.és ez rohadt felháborító h ezek
érvényesülnek ebben a rohadt szenzációhajhászó médiában.
gratulálok...
na jövök legközelebb is.
ahoy ˇˇ
Tovább »
"Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogyan szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogyan valójában történnek."
rendhagyó bejegyzés. beszélgettem egy régi otársammal
erről-arról,és ezt az idézetet mutatta:
"Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt
akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy
hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a
másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg
bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy
is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz,
szemed dörzsölöd, ásítasz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem
akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha
telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj
találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza
és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas,
semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem
akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az
egyetlen, a tökéletes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem
kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni
neked."
Tovább »
"Sehogy sem kerülhetünk közel az emberekhez, ha nem vagyunk közülük valók."
közeledem életem első
vizsgaidőszakának végéhez. ma volt életem első szóbelije,úgyhogy
fantasztikus volt.4es. mindegy. nem sztorizom el, mert csak megint
felidegesítem magam, jó ez a négyes, 25ezres ösztöndíjam úgyse lesz
már, 17ezres se...meg am valahogy már leszoktam arról, hogy a
mindennapjaimról írjak,pedig az elején máshogy nem is tudtam volna
elképzelni.
megnéztem az Állítsátok
meg terézanyut! című filmet. már sokat hallottam róla korábban, de
mivel ilyen fura címe van, nem is olvastam, meg nagyon negatív
tapasztalataim vannak a magyar filmekkel kapcsolatban, ezért nem
néztem meg. de most valahogy indavideon odakeveredtem.és megnéztem.
hát kb mintha rólam szólna. a csaj jóindulatával, naivaságával és
mindenkin segíteni akarásával ugyanúgy visszaélnek az emberek, mint
az én életemben. és a jövendőbeli önmagamat is láthattam. vagyis
hogy benne van a jövőben, hogy lehet, hogy ilyenné fogok válni.
ugyanis D után rohadtul félek az esetleges csalódásoktól.mondjuk
elég ijesztő is, hogy sokan felbukkantak a semmiből és biztos ha
olyan kaliberű lennék,már találkoztam volna mindegyikőjükkel, sőt
már össze is jöhettem volna valakivel azóta.
de igazából most nem kell
nekem kapcsolat. és én nem keresek. majd ha akar, az az ismeretlen
valaki, megtalál.
vagyis de. kell
kapcsolat:) hogyne kéne. igazából már majd' meghalok egy olyan
igazi szerelmes kapcsolatra. de olyan kell, amilyenre nincs sok
esélyem jelen helyzetemben.ez van. ha nem lesz férjem, az se
gáz.majd örökbefogadok egy gyereket.vagy lesznek macskáim.vagy majd
utazgatok és költhetem magamra a pénzem:D természetesen ez
nagyon a B-terv és remélem nem lesz rá szükség. nyilvánvaló, hogy
legfőbb célom, hogy családom legyen.de ahhoz kellene egy megbízható
férfi (és nem éppenhogy 18éves befolyásolható gyerek) (jó, mondjuk
nem is egy 35 éves:D), kellene, hogy szeressen és maximálisan
megbízhassak benne és megnyugtasson, ha arra van szükség, és
hajj...nem ömlenegek megint erről ötezredszer...de a lényeg, hogy
nem fogom hagyni komolyan, hogy egy olyan kis éretlen kisfiú tegye
tönkre a jövőmet, mint D.
a legfontosabb
feladatom:nem szabad félnem a csalódástól :( nem
könnyű...
Tovább »
"A múltbéli fájdalom hajtja a fény harcosát."
(Adri, ez se az a happy Anikó lesz,
előre szólok.)
Szóval itthon vagyok, kedden értem
haza délután 3körül. Aztán Anyával beültünk a Sarokba, ettünk
finomat, itthon ellézengtem, meg beszélgettünk, meg tvztem. Vagyis
próbáltam tvzni, de kajak nem tudom, mi lett a tv műsorral. Semmi
nézhető nincs! Nagyon durva!!! Szerda – csütörtök - péntek
tanulással teltek, végeztem is a politológiával, de ez nem azt
jelenti, hogy ötös, csak hogy átvettem. Oh, yeah…
Na
aztán az esték…Én nem tudom, ez meddig megy még így. Debrecenben
nincs ez, mert oda nem köt D emléke. De itthon… Laptopozgatok
éjfélig, mert sosem vagyok álmos, és megszoktam, hogy későn fekszem
le, de netelni meg nem akartam lent, mert hideg van. Szóval
általában fogom a laptopot, go az ágyba és barangolok. Naplózott
beszélgetések. Na majd az elaltat. Aha persze. Mindig, mikor
vissza-visszaolvasom a D-s beszélgetéseket, komolyan ölni tudnék.
Annyira gáz, hogy én mennyire vak voltam meg hülye. Az már akkor is
feltűnt, hogy tök ismeretlenekkel sokkal lazábban, nyugodtabban,
gördülékenyebben beszélgetek, mint az elvileg hozzám legközelebb
álló emberrel, de nem tulajdonítottam neki nagy
jelentőséget.
Már
beszámoltam korábban a szakítás óta zajlott msnes beszélgetésekről,
hát majdnem egy hónapos kihagyással most megint írt nekem 11-én,
hétfő este. Közölte velem, hogy jönnek a haverjával pénteken ide,
ahol lakom, mert itt forgatja a Viva a Club Rotationt. Aztán ilyen
kérdések, hogy „mikor jössz …-ba?” (a falu, ahol laknak). Aztán
„van barátod?”... No comment.
És
tudom, hogy méltatlan hozzám és tudom, hogy mit tett, és hogy régen
túl kéne lenni rajta, és hogy annyit se érdemel, hogy betűt
pazaroljak rá, nemhogy perceket, órákat (!!!) az életemből. Mert
igen. Ez megy. Hogy ha nem tudok aludni, akkor rá gondolok. A régi
ránk. Arra, hogy mik voltak. Mosolyokra. Mondatokra. Érintésekre.
És arra, hogy mi lehetett volna még. És arra, hogy mit tehetnék,
hogy újra minden a régi legyen.
De
semmit nem tehetek. Sőt, előfordulhat, hogy ha lenne ilyen
lehetőség, akkor egyszer az életben az eszemre hallgatnék. És nem
mennék bele abba, hogy újrakezdjük. Mert teljesen értelmetlen
lenne. Ő nem fog változni. Ott van a koliban, még több mint egy
évig ott lesz, és ha nem tudott belémszeretni, akkor ezután sem
fog. Hiába mondta az anyukája, meg uncsitesója is, hogy de engem D
igenis szeretett. Istenem, dehogy szeretett. Megszerzett, még
nyáron el is volt velem, bemutatott komolyan mindenkinek,
barátainak, az EGÉSZ családjának. (Úgy megkérdezném tőle amúgy,
hogy mire volt ez jó?) Aztán megunt, megtetszett neki más, dobott.
That’s all. Anikó elfelejtve. Anikó? Ki az az Anikó?
Nagyon készen vagyok igazából. De
persze ebből egy kívülálló, sőt még a hozzám közelállók se látnak
semmit. Mert persze nem estem depresszióba, tudok magammal mit
kezdeni, meg akinek olyan barátnői vannak, mint Zsócs meg Lindi…
J Esélytelen, hogy
napközben is szomorkodjak. Elfoglalom magam, meg azt se felejtsük
el, hogy ez volt életem első vizsgaidőszaka, szóval mindig volt
tanulnivaló. De éjszaka… Ezért msnezek, meg filmezek én olyan
sokáig, hogy mire az ágyba kerülök, már ne legyen energiám
gondolkozni. Általában ez be is jön. De itthon, ami van… A szobám
minden szegletéről eszembe jut. Hogy itt volt. Három hónapja még
itt aludt. Még hozzábújhattam. És megölelhettem. Nem hiszem el,
annyira szánalmas ez az egész. De nem tudok mit csinálni,
egyszerűen ez van bennem. Lesz valaha egy ember még rám ilyen
hatással? És lesz ő vajon ilyen hatással valaha valakire? Nem
hiszem. És tényleg durva, hogy ő ebből semmit sem sejt.
Találtam egy erőtmerítős idézetet,
természetesen Coelho, a 2010-es naptármaból és ezzel zárom is a
bejegyzést: „Éppen ezért a fény harcosai. Mert hibáznak. Mert
kérdeznek. Mert keresik az élet értelmét. És bizonyára meg is
találják.”
Tovább »
"Kockáztatnom kell, nem szabad félnem a vereségtől."
Az év úgy
kezdődött el, hogy én tudomást sem vettem arról, hogy vége a
2009nek. Lehet,hogy mindig így gondoljuk,de én
most ténylegesen azt érzem, hogy életem legmozgalmasabb éve
volt.
- Márciusban lett
vége a 2éves kapcsolatomnak N-nel
- Márciusban
lettem a pirosbetűs 18 éves leányzó. FELNŐTT KORÚ :-) persze ez nem
jelenti azt, hogy az is lettem.
{azt hiszem írtam
már egyszer, hogy nem tartom teljesen eéfogadottnak ezt az
évmúlásos hányévesvagy?-történetet. szerintem nem törvényszerű,hogy
az emberek valahány évesek.telnek a napok,éjjelre nappal jön,így
forog a világ,és persze öregszünk,de azt,hogy egy évet meghúzzanak
365 nap után,egy hónapot kb 30 napnál, egy hetet hét napnál,egy
napot 24 óránál egy órát 60percél, és tovább nem vezetem:) szóval
ez már emberi,világi belenyúlás a dolgok rendjébe és miért kéne
elfogadnom eszem teljes beleegyezésével?:)persze ettől függetlenül
tartok szülinapot meg tényleg úgy fel voltam dobva,hogy jajj 18.de
gondoltam ezt leírom azért, mert elég alapvatő elméletemnek
tartom.}
- Eljött a
felvételi jelentkezés ideje.határoznom kellett, hogy mi legyen,
Nyíregyháza, vagy Debrecen? Média-kommunikáció, vagy andragógia,
esetleg magyar?
- Készülni kellett
kegyetlenül az emelt szintű magyarra.
- Bolondballagás
- Ballagás
- Érettségizés
- Bankett
- Amszterdam-London-Párizs
utazás
- Júliustól
Augusztusig 100% boldogság D-vel
- Egyetem start,
új társaság, új város, új életkörnyezet,új barátok, új
emberek
- Első ZHk,
leckekönyv kézbevétele (jajj milyen történelmi pillanat
volt:))
- Szeptembertől
Novemberig kínlódás D-vel
- Életem első
szakítása, amiben megcsaltak,semmibevettek
szóval zajlott az
élet.most pedig zajlik az első vizsgaidőszakom. 4én voltam a
gimiban otthon, mert a föcitanár ideadott nekem egy könyvet a 6-i
vizsgámra,és akkora nosztalgiafrász jött rám.komolyan, a gimisek
nem tudják,még milyen nyugalom és semmi ott az életük.én nem
gondoltam volna,hogy ekkora a különbség.ott mindenki ismer
mindenkit,minden tanár tudja minden diák nevét.köszönsz annak a
tanárnak is,aki nem tanít.szünetekben tökjól elszórakozol,sőt órán
is:)fuh,ég és föld.már aznap visszajöttem
debrecenbe.
5-én egész nap
tanultam, este kimentem Zsóccsal a BarBárba,ideadta a karácsonyi
ajándékomat egy gyönyörű plüsscicát(L) szürkésfehér és rózsaszín a
tappancsa, az orra és a szája,a masniján pedig rózsaszín-sárga
virágok vannak :) kis tündérem(L)
6-án lett volna
életem első egyetemi szóbeli vizsgája, Eu-tanból,de mégse úgy lett
hála a Jóistennek:) mert a tanárunk beteg volt, 38fokos lázzal
bejött és helyette iratott velünk egy 7kérdéses dolgozatot, amivel
nem biztos hogy olyan jól jártunk,bár majd a jóindulatán és
apontozáson múlik.Remélem min egy négyest összehoztam:S aztán aznap
úgy volt,hogy az Egyesület jóvoltából 23-án indulhatok
Lindivel Törökországba ilyen Eus cuccal,de lefújták,és cserébe
felajánlották,hogy áprilisban lesz egy Görögországba szóló hasonló
karakterű utazás, és mi ketten leszünk az elsők,akiket értesítenek
kárpótlásul:) na lehet még jobban is jártunk:) bár ez majd az
összegen múlik főként:)
6-a óta minden
nap tanulok,mert 11-én politológia írásbeli:/ de közben két
nagyonjó filmet megnéztem: az egyik a Képlet a másik az Éberség.ez
az utóbbi ez nekem bekerült top3ba.ajánlom mindenkinek,hatalmas
nagy sztori!!!
majd
jelentkezem:) ez se lett egy nagyon happy bejegyzés, igaz,Adrim?:$
hát majd talán legközelebb:)
Tovább »
“Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.”
Szeretethiány. Kétségbeesett kapaszkodás
akárkibe. Akárkibe (???). De senki nem arra vágyik, amire én. Én
vagyok ennyire eltévedve? Korábban kellett volna megszületnem? Vagy
máshova? Vagy mi a baj velem? Miért nem normális, hogy azokra
vágyom, amikre… Más miért nem azokra?
Miért baj, hogy arra vágyom, hogy valaki
szeressen? Hogy érezzem, hogy szeret? Hogy lássam, amikor
megcsókol, azt érzi, hogy ő a világ legboldogabb embere azért, mert
együtt vagyunk? Hogy tudjam, mikor megölel, leírhatatlan érzés fut
végig rajta? Hogy lássuk egymás mosolyában, hogy tisztán és
feltétel nélkül szeretjük egymást? És csakis én létezek neki. És
csakis ő létezik nekem. Ez annyira XIX. századbeli romantikus, túl
szentimentális felfogás? Vagy mi? Nem vagyok teljesen
oké?
Az elmúlt egy hónapban nagyon sokszor
szembesültem azzal, hogy mennyire naiv vagyok. Azt gondolom
sokszor, hogy minden úgy fog történni, ahogy én azt elképzeltem.
Hogy semmi sem állhat a képzeletbeli történéseim útjába. Komolyan,
én nem tudom hol élek. Nagyon nem ide való vagyok…És elborzaszt,
amit magam körül látok.
Néhány személy életfelfogása, ez az
elvirtualizálódott érzelemskála, néhány kapcsolat, amelyről hallok,
és néhány felesleges átbeszélgetett éjszaka. Én pedig csak nézek,
hogy hogy gondolja azt valaki, hogy egy kapcsolat úgy alakulhat ki
a legjobban, ha már a legelején túl vannak a szexuális részen? Hogy
írhatja valaki, hogy szerelemközelit érez valaki iránt, akit 4
hónapja ismer kizárólag MSNes beszélgetések és képek alapján?
Hogy történhet az meg, hogy valaki szakít a 2 és fél éves
kapcsolatával, majd mikor a másik (a lány!!!) napi 30 SMS-ben
könyörög és odamegy a tag háza elé és sír és kínlódik és bűntudatot
ébreszt, akkor kibékül vele úgy, hogy egy harmadik személynek pl.
egyértelműen megmondta, hogy réges rég nem érez szerelmet és
feleslegesnek tartja, hogy együtt legyenek??? És hogy lehet az,
hogy ha valakit érdekel a másik, akkor nem töri magát, hogy
igazából megismerje, ne csak írott beszélgetések
alapján?
Nem tudom, mi van. Nem tudom, kit akarok.
Nem tudom, mi lesz. Azt tudom, hogy mi volt. Egy hónapja egy
hatalmas csalódás valakiben, magamban, az
életemben.
D
olyat okozott, amilyet 18 év alatt soha senki. És a poén az, hogy ő
nem is fogta fel. Lehet, hogy már csak így 1-2 emlékkép neki a
kapcsolatunk. Vagy annyi se. Mert neki semmit nem jelentettem.
Nekem meg ő mindent. Természetesen nem vagyok féltékeny az új
barátnőjére, rájuk. Mert nagy valószínűséggel annak a lánynak is
hasonló sorsa lesz. Nem akarok a sértett exbarátnő fényében
feltűnni (metanyelven ezt úgy fordíthatnánk, hogy „Most a sértett
exbarátnő fényében írom, amit írok” :D), de D annak ellenére, hogy
már bizony 18 éves, nem ott tart. Érzelmileg legalábbis. Egy
biztos: a környezete hihetetlen módon lehúzza ezen a téren. Persze
az is lehet, hogy én nem tudtam annyira kihozni belőle még azt a
minimumot sem, nem tudom… Hiszen ki vagyok én.
Lassan
egy éve pedig egy olyan 2 éves kapcsolatnak lett vége, ami
megismételhetetlen. 16 éves koromban indult és biztos voltam benne,
hogy örökké fog tartani. Ő lesz a gyerekeim apja, megvolt a közös
cicánk neve, mindent megterveztünk. Aztán egyszer csak úgy éreztem,
hogy nem érzek iránta szerelmet többé. Nem bántam meg, csak azt
sajnálom, hogy vége lett bennem a szerelemnek. Sok esélyt adtam
magamban neki. Mindig volt egy „na még egy utolsó”. Rengeteg volt a
vita, rengeteg volt a könny, rengeteg volt a hiba, a gond, viszont
több volt a szép közös emlék, a sok nevetés és persze a megszokás
hatalma. De egy nap úgy ébredtem fel, hogy készen vagyok a
szakításra. És féltem, hogy tönkre megyek majd, annyit fogok sírni
miatta, de egy pillanatot sem sírtam utána. Előtte eleget. Az
biztos.
Nem tudom, mi lesz tehát. Nem tudom, bele
merek-e vágni egyáltalán, ha ott leszek előtte. Félek most már
nagyon. Hiszen ez a lány, aki írja ezt a blogot pár hónapja, nagyon
magabiztos, nagyon vidám, mindig mosolyog- akkor is, ha a lelke
darabokban hever. Nagyon erősnek tűnik, de igazából hihetetlenül
gyenge és törékeny. És ez az erő, ami még erőnek tűnik, véges. De
még bírom. Azt hiszem.
Tovább »
"Ősidőktől fogva tudja az ember, hogy amint félelem nélkül néz szembe a fájdalommal, szabad lesz."
Lindának igaza
van. A myvip egy fertő. Ez van. És én mégis ott vagyok rajta és
tagja vagyok azoknak, akik egysmásról onnan értesülnek. Pl arról,
hogy D komolyan berakta igazolványképnek a közös képét azzal a
csajjal. Még ha együtt voltak már akkor is, mikor még velem is,
akkor se tart a kapcsolatuk egy hónapja. Velem meg négy hónapig
volt együtt. És persze mondanom sem kell, nyoma sem volt közös
képünknek az adatlapján. Jó, biztos szánalmas hasonlítgatni, meg
hülyeség, de nem, nem az. Nem megy ki a fejemből és basszus kedden
kommunikáció zh, és nagyon nehéz odakoncentrálnom, mert állandóan
az a kép jár a fejemben róluk. És neki igazolványkép, a csaj meg
így a képei legvégére tette fel… Mit ad meg neki, amit én nem
adtam? Mit tud, amit én nem? Nem 15 km-re lakom tőle és nem vele
járok egy suliba. Ennyi lenne? De még ha ennyi is
lenne…áh.
Egyébként nem is
tudom… annyira kettősek az érzéseim. Egyfelől nagyon bosszantó ez
az egész és ezért olyan nehéz túllépni rajta. Ez a módszer, ahogy
vége lett. Komolyan, ugye ide se írtam le, pedig nem olvasnak
500an, meg a többség, aki olvas, nem is ismer. De nem vagyok képes
leírni, mert szerintem senki se hinné el, hogy létezik olyan
unintelligens ember, aki úgy tud szakítani, mint ő. Szóval semmit
se veszítenék azzal, ha leírnám, meg az ő személyiségi jogait se
bántanám, mert nem neveztem nevén, pedig amúgy simán megérdemelné,
hogy beégessem itt a world wide weben (tömegkommunikáció az egyik
fő tétele a hnaputáni zhnak XD)… és további kérdéseim is lennének
felé. Hogy miért nem mutatta ki nekem, hogy ő rohadtul nem úgy
érez, ahogy én? Például. Mindegy, sose fogom
megtudni.
Na szemzegetek egy
kicsit a szakítás óta zajlott msnes beszélgetésekből.(3 ilyen
van)
December
13.
Kérdezte, hogy
miújság (kedvenc kérdésem…. :S), mondtam hogy hnap zh meg hamvai
buli (hát igen, úgy volt, hogy megyünk, de nem mentünk). Erre ő:
jól berúgtok, mi? Én: nincs miért berúgnom. Erre ő: akkor mész
csávózni, mi?
MOST ILYENKOR MI
VAN??? 4 hónapig együtt volt velem. Szerintem aki 2órát beszélget
velem, annak is lejön, hogy nem ez a típus
vagyok.
December
17.
Kérdezi milyen
volt a buli és bepasiztam-e. Kérdeztem, hogy miért érdekli. Erre:
nem érdekelhet?
ANNYIRA GYEREKES,
ISTENEM, HOL VOLT AZ ESZEM MIKOR ÖSSZEJÖTTEM VELE TÉNYLEGESEN??? És
még ez a beszélgetés úgy végződött, hogy ő írta ezt: remélem
azért kicsit barátok lehetünk v akár nagyon
is
Hol él az ilyen
ember??? Annyira nagyot csalódtam az emberismeretemben, hogy nem
tudom kifejezni.
Másfelől én –vele
ellentétben- éreztem is iránta valamit, szerintem erről árulkodik
ez a blog is, mert nem nyivákol, nyammog, meg repes ennyire
szélsőségesen, aki nem szerelmes. És ez nem múlik el egyik
pillanatról a másikra. Most, hogy otthon voltam egy hétig, néha
nagyon nehéz volt. Főleg esténként. Mert ő ugye ott is alhatott
nálunk. Mert képes volt olyan jól elszínészkedni magát, hogy
anyáékat is abszolút becsapta. Ugyanúgy tűnt nekik, mint nekem: egy
főnyeremény. Hát nem volt az. Nagyon nagyon
nem.
Egyébként az
ünnepek elég furán teltek. Olyan így utólag rá gondolni, mintha meg
se történt volna, vagy mintha tavaly lett volna az egész három
napos felhajtás. Az biztos, hogy ez éven volt a legszebb fánk
(vagyis van, mert még állJ). Igaz, hogy nekem nagyon
rövidtávú a memóriám így az egész életemre vonatkozóan, ami azt
jelenti, hogy első emlékképeim kb óvoda nagycsoportból származnak,
a következők meg általános iskola végéből. Így nem meglepő, hogy
nincsenek képek bennem az eddigi 17 leélt évem karácsonyfáiról.
Nade lényeg, hogy ez most really beautiful lettJ Ajándékokat nem részletezek, nem
is volt olyan sok minden, de nemduma, nekem most tényleg nem erről
szólt. Olyan keveset van együtt a család, hogy rendesen
ritkaságszámba megy. És talán ez volt az első alkalom, hogy
tesómmal díszítettem a fát. Karácsony első napján apa rokonainál
vtunk (nagyim, tesóm keresztanyja, uncsitesóm és a felesége),
másodnapján meg az anyai nagyimnál.
Na mára
ennyi…
Tovább »
"- A tavasznak sem mondhatjuk: "Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz." Csak azt mondhatjuk: "Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz."
Lassan eltelt egy hét, lassan
eltelik egy hónap… De nem telik el egy nap se úgy, hogy ne jutna
eszembe valamiről. Igazságtalannak érzem az egészet. Visszanézve a
közös kiránduláson készült képeket, visszaidézve az ottani
beszélgetéseinket, a nyarat, ami életem legmeghatározóbb, legszebb
nyara volt, vagy egyszerűen csak emlékezni a vele töltött
pillanatokra… Mindig csak arra jutok, hogy nem értem. Nem értem,
hogy történhetett ez. El se hinném másnak, ha mesélné, hogy
létezett ilyen kapcsolat. Amiben az egyik fél szerint minden
tökéletes, a másik fél szerint megközelítőleg
sem.
Sok apró lépését sem értem. Azt
sem értem, miért nem tudta normálisan lezárni. Azt sem értem,
valaha képes lesz-e erre. Azt sem értem, nekem miért nem fordult
meg a fejemben a szakítás, mikor nekem rengeteg okom lett volna
rá.
Hogy tudtam ennyire vakon
szerelmes lenni? Semmi negatívat nem voltam hajlandó észrevenni.
Felnagyítottam pár szép percet, és utólag látom csak, hogy bizony
ha eszemnél lettem volna (csúnyán kifejezve), akkor egyértelműen,
világosan ott lett volna előttem a rideg valóság, hogy az emberek
nem úgy bánnak a szerelmükkel, ahogy ő bánt velem. Tudtam, már az
első kritikus napok idején is, hogy az lenne az egyetlen megoldás,
ha vége lenne. Aztán utána majd hátha… De eddig az utána majd
hátha…-dologig sem jutottunk el, mert képes voltam nyugtázni
magamban azt, hogy inkább még együtt vagyok vele így, hogy
szenvedek attól, hogy mennyire elhanyagol, mint hogy azzal a
tudattal kelljen élnem, hogy nincs nekem. Csak hát közbeszólt az,
ami már nekem is sok volt, és ami kipukkasztotta azt a burkot,
amiben én éltem. Ha igaz-ha nem, megtette azt, amit nem lehet
elnézni a másiknak. Permanensen fenntartani két kapcsolatot csak
olyan emberek tesznek, akikért nem érdemes pazarolni az időnket.
Hiába az egyik kapcsolat már –az ő gondolatvilágában- a
legutolsókat rúgta, a másik kapcsolat meg a legeslegelején állt…
Nem, erre nincs mentség.
És szánalmas arra gondolnom, hogy
én igenis láttam, hogy ő szeret; mert látni akartam. Képes voltam
egy mosolyának hatalmas rám irányuló érzelmeket tulajdonítani. Soha
nem mondta nekem, hogy szeret. De én csak vártam, vártam volna
életem végéig is, hogy kimondja. Nem féltem, biztos voltam abban,
hogy egyszer úgyis kimondja.
Nem tudom, történhetett volna-e
másként. Ha mondjuk máskor, évekkel később találkozunk. Ha x időben
nem teszem azt, vagy x időben nem mondom azt. De nem vagyok
hajlandó magamban keresni a hibát. Mert biztosan voltak lépések,
melyeket nem jól léptem, de egyetlen egy valami biztos, és ezt neki
is tudnia kell, éreznie kellett: szerettem. Mint még soha senki
mást ennyire. Kizárólagosan, feltétel nélkül. Azt hittem, ez elég.
És hogy ezt tudja értékelni. Az az ember tudta volna értékelni,
akit megismertem nyáron Párizsban. De az a valaki, akivel
kétségbeesetten próbáltam tartani a kommunikációt októbertől, az
semmibe nézi a szerelmet. Nem is ismeri. De félek, hogy soha nem is
ismerte…
Tovább »
"A pincében lévő lomok szépen elrendezve álltak,volt értelmük,a múlt részesei voltak,de ugyanakkor teljessé tették a jelen történetét is."
Hogy vagyok?nagyon
semmilyenül.
egyik percben maximális vidámság meg
sírvanevetés meg tényleg teljesen "jólérzem
magam"-állapot,mondjuk suliban Lindivel meg
Zsóccsal,meg a többiekkel,aztán mikor-pláne most ma- jövök haza
-hóesésben!!!-egyesegyedül....,és annyi jut nekem,hogy egy
szembejövő fiú rámmosolyog,aztán visszafordulunk egyszerre és
integet.jó ez nagyon aranyos meg filmes pillanat meg tényleg oké.de
miért vágyom ennyire egy kicsit többre?miért akarom,hogy megöleljen
valaki úgy,ahogy én öleltem még egy hónapja azt,aki közben semmit
nem érzettt????igen.ez a bajom na.annyira egyértelmű.csak mindig
azt hiszem,hogy már teljesen túl vagyok ezen a sérelmen.D-n már
túlvagyok így magán.nem hiányzik Ő,nem halok bele,hogy nem hív,nem
csörget,nem kommunikálunk(míg "együtt voltunk",akkor se
kommunikáltunk sűrűbben,ugye aki követi a dolgokat,az vágja,hogy mi
a téma)...nem ezek hiányoznak.nekem most egy kapcsolat kezdeti
fázisa hiányzik.nem is.nem jó megfogalmazás.hülyeség.nem tudom így
leírni mondatban hogy mi hiányzik.csak szavakkal:ölelés,de
szívbőljövő;olyan mosoly egymásra,amit nem lehet szavvak
jellemezni...hogy a szemében benne van,hogy imád és csak te létezel
neki és egyszerűen nem tudja feldolgozni,hogy ott vagy
vele;csók,amire rá3nappal is emlékszel;sok-sok kis puszi szép
mosolyokkal együtt...áh de minek írom ezt?kinek írom???nincs ilyen
a környezetemben.vagy ha van akkor nagyon elbújt.miért nem lakik
itt a szomszédban egy ilyen fiú???miért nem tudok ilyenről itt
Debrecenben?
miért tanulok én
kutatásmódszertant???miért kell tudnom,hogy hogy változott a
szakomnak a neve az évtizedek során?miért kell tudnom,hogy mi volt
az első felnőttoktatással foglalkozó kutatás címe?miért kell
tudom,hogy mit jelent az interdiszciplináris
szó???
nagyon várom már,hogy pénteken
végre hazamenjek és otthon legyek.nem lesz nagy élményfürdő
amúgy,mert karácsonyi kitakarítás(a szobámban is,ahol basszus nem
hiszem el,hogy egy hónapja még OTT VOLT!!!ÉS OTT VAN az ágynemű
neki,meg egy póló,amit odaadtam neki egyszer,mert rám úgyis
nagy,hogy aludjon benne,mert nála nem volt...hogy lehet valaki
ennyire...???milyen ember ez??ember egyáltalán???minek hagyta,hogy
ennyire komolyan alakuljanak a dolgok?vagy nem
gondolkozott?leszarta,hogy kb a szüleim is úgy kezelik,hogy ez a
fiú ez igen,ez érdemes arra,hogy a lányunkkal együtt lehessen???ez
annyira felháborít basszus nem hiszem el.és anyáékat is
sajnálom,hogy belevittem őket ebbe az egészbe.MIATTA! mert rohadtul
átvert.úgy mondom inkább,hogy soha senki nem vert még át
ennyire....ilyen szinten.és mondom nem csak engem:a saját családját
és az én családomat is.és nem zavarj.a barátnője van.egy 20éves
csaj,aki tőle kb max 15percre lakik és vele egy suliba jár.ez
hiányzott ezek szerint.meg a csaj is biztos mindenben 100x
megfelelőbb.minden téren.egy téren tuti nem.nem vagyok rá büszke,de
sajnos azt kell,hogy mondjam,hozzá senki nem fog ennyire ragszkodni
az életben.szeretni biztos fogja még sok csaj.sok ilyen kis
szerencsétlen full érzékeny lány,akikkel lehet hogy végigcsinál
ilyen 4hónapokat,mint velem.csak nem jó ezt még írni sem.mert el se
hittem volna egy fél évvel ezelőtt,hogy ilyen egyáltalán
MEGTÖRTÉNIK,nemhogy még azt,hogy VELEM MEG FOG TÖRTÉNNI.kiröhögtem
volna,aki ilyet mond nekem.azt hittem,vagyok olyan jó
embersiemrő,hogy ilyen hibákat,ilyen emebreket alapból kizárjak.de
nem.ő a túl jó színész.) na szóval takarítás...rengeteg
tanulás...kajálások(pedig így is híztam...bár a szeptemberben
vett farmer már lötyög rajtam :/...)...de pozitív is
lesz:ajándékkészítés.ajándékkapás:D.meg
család...szeretetérzés.(mert am rohadt szeretethiányban
szenvedek)...
na ettől a bejegyzéstől senki se lett
boldogabb.nem téma.majd legközelebb megpróbálom felvenni a
happy-álarcot...
Tovább »
"A próba nem vár. Az élet nem néz hátra. Egy hét nagyon is elegendő arra,hogy eldöntsük:vállaljuk-e a sorsunkat vagy nem."
hú..micsoda régesrégesrég
írtam.Mondjuk annyi minden nem is történt. zajlik az életem-immáron
egyedül.nagyon sokat nevetek,kevésbé sokat tanulok,viszonylag sokat
merengek,viszont egyre kevesebbet szomorkodom.
a mikulásos hétvége volt az első
hétvége suli óta,hogy ittmaradtam debrecenben-hát most egy ideig ez
volt az utolsó is,ugyanis attól függetlenül h 18éves -lassan 19-
vagyok,nekem nagyon hiányoztak anyáék.ja és ez volt életem első
mikulása,hogy kb semmi mikulás-hangulatom nem volt.semmi
mikuláscsomag,semmi piros sapka,semmi..semmii! egyedül lindától
kaptam 2 szaloncukrot:D több mint a semmi:D és kb annyi volt
megemlíthető a vasárnapban,hogy voltunk tesóval templomban(nagyon
rég voltam már ebben a debreceniben,mert ugye eddig minden vnap
otthon vtam és ott jártunk),aztán este taliztam zsóccsal és
csocsóztunk,mert ingyen volt-meg amúgy jegyzetek miatt
találkoztunk,nem kifejezetten csocsózás miatt.szép is lenne így
zh-hegyek mellett csocsózgatni eljárni.
hétfőn volt sógorom
államvizsgája,5-4...tud valamit:)kedden volt egy zhm ami úgy
éreztem 100%ötösre sikeredett,aztán 2nap múlva pofára estem...mert
4es lett...és jajj miért akadok ki rajta? az ösztöndíj miatt.már
összeszólalkoztam ezen valakivel,de rohadtul felbosszant, hogy
kizárólag azok kapnak rohadtsok pénzt havonta,akik SZOCIÁLISAN
RÁSZORULNAK. mikor biztos forrásból tudom,hogy az ő szülei több
pénzt keresnek,mint az enyéim úgy, hogy az enyéim 3x annyit
dolgoznak és 3x annyit tanultak.ennyit az igazságosságról.és
csodálkozik mindenki,h miért hajtok annyira mindenből az
ötösre.azért mert nem akarom,h havi 8ezer legyen a kártyámon,másnak
meg harmincakárhányezer.meg amúgy azt sem értem,hogy miért
vannak kizárva ilyen esetekből is a 2gyerekes családok.minden
szociális ösztöndíj pályázata úgy kezdődik,hogy 3-vagy
többgyerekes. Úristen!!!najólvan nem idegesítem fel
magam.
jó hír h egy olyan tantárgyból kaptam
megajánlott ötöst, amiből kb örültem volna,ha tudok írni egy kettes
zht:) ezvan;)
szerdán csütörtökön olvasótermezés
volt -Linda velem tartott:)) és hát persze alkottunk,de emellett
meg is tanultam a jogot.persze várható vasárnap az idegbaj,dehát ez
csak természetes.
ma beszéltem egy profi fotós
ismerősömmel,mert digitfényképezőt akarok venni,és ő az aki
legjobban ért hozzá(ez olyan mint pl ha laptopot akarok>Bálint
:D)aztán azt kellett tisztázni először is,hogy miskolcon hol is van
az a bolt,ahol ő kinézte nekem a gépet.hát kb rajzoltunk meg minden
de mmár fejbe kb megvan,hogy hol lehet.7től megyek
színházba:Hobo-Vadászat.ami kicsit azért nem tuti,mert az egyetlen
ember akiről a vadászat eszembe juthat,az D.mert neki kb ez az
élete. nade mindegy.és Linda eljön velem:))hálIstennek.mert azért
valljuk be, egyedül elég szar lett volna...800 FT neki...na majd
valahogy meghálálom-innen üzenem,bár nem
olvassa:D
holnap reggel go home,anya
osztályának lesz a szalagavatója és nem mellékesen végre találkozom
Á-val is,aki ilyen nagyon régi nagyon hosszú történetes nagyon
kalandos "legjobb barát" volt az osztályban.azóta is vele tartom
leginkább a kapcsolatot.
na megyek készülődni...
:)
Tovább »
